Művelődési központ

           
Történet

Hajdúszoboszló városában az 1867-es kiegyezést követően felélénkült a politikai, gazdasági, kulturális élet és egyre nagyobb igény jelentkezett zárt-fedett helyen megtartható összejövetelek, rendezvények lehetősége iránt. A két világháború között az igény tovább fokozódott. Egy korszerű, a megváltozott körülmények szolgálatára alkalmas kultúrház létesítése sürgős feladattá vált.
A hajdúszoboszlói kultúrház létesítésének szükségessége az 1940-es években gyakori beszédtéma volt. Tényleges megvalósítására csak 1947-ben történetek meg az első hivatalos intézkedések dr. Kovács Máté vallás- és közoktatási államtitkár személyes, baráti tájékoztatásai nyomán.
Ilyen előzmények nyomán az 1947. június 6-án tartott városi közgyűlésen előterjesztés történt „Hajdúszoboszlón gimnázium, népi kollégium, népi főiskola és kultúrház létesítésének tárgyában.” Dr. Geönczy József főjegyző, mint a napirend előadója ezt mondta: „A kultúrházban a város közönsége, a nagy idegenforgalom kultúrát igénylő közönsége elégíthetné ki ebbéli szükségletét.”
A közgyűlés az előreterjesztést egyhangúlag elfogadta és azt a vallás-, és közoktatási miniszterhez felterjesztette. Ezzel a hajdúszoboszlói kultúrház létesítése elindult akadályokkal teli útjára. Dávidházi Kálmán kapott megbízást a végleges tervek elkészítésére.
Az 1946-47-es években az iskolán kivüli közművelődést, vagy ahogyan akkoriban kezdték nevezni, a népművelődést az Országos Szabadművelődési Tanács irányította. A tanács elnöke Karácsony Sándor debreceni egyetemi tanár volt.
A hajdúszoboszlói képviselőtestületben alighogy megtörténtek a kultúrház létesítés első lépései, július 1-én az országgyűlés törvényt alkotott a 3 éves tervről. Megkezdte működését az Országos Tervhivatal. Elkészült Hajdúszoboszló 3 éves terve is! A 3 éves tervben az országban három kultúrházat építenek.

A kultúrház és a gimnázium létesítési ügyei összekapcsolódtak. Amennyiben Kovács Máté államtitkár úr nem kezdeményezte és nem patronálta volna mindkét ügyet, 1947-ben biztosan nem nyílt volna gimnázium Hajdúszoboszlón, és nem indulhatott volna meg a kultúrház építésének előkészítése.
Az 1948. év az 1848-49-es szabadságharc 100 éves évfordulója centenáriumának jegyében vette kezdetét. A jeles esemény a közélet minden területére hatással volt, a kulturális élet területeire különösen. Felgyorsult valamelyest a kultúrház létesítésének ügye is.
Időközben az is bizonyossá vált, hogy az építkezéshez a városnak jelentős pénzösszeggel kell hozzájárulnia. A kultúrház helyének a járásbírósággal szembeni üres telket jelölték ki, és az előzetes költségvetés szerint 700.000 forintot emészt fel.
A Tervhivatal eközben módosította az eredeti elgondolást, ami azt jelentette, hogy nem lehetett az építkezést a már elfogadott tervek szerint folytatni, azokat is módosítani kellett. Mintegy harmadrésszel csökkenteni kellett az épület nagyságát és költségét is. Nem lett színházterem, de más tervezett helyiségek létesítése is elmaradt.
A körülmények ilyen alakulása után az építkezés 1949-50-ben folytatódott.
Az 1950. augusztus 31-i jegyzőkönyv szerint a kultúrház építése „5 százalék híján befejeződött”. A nagy gond az volt, hogy nem volt benne  berendezés se bútorzat.
Nagy nehezen, sok rögtönzés közepette az utolsó pillanatban a tanácsválasztás előestéjén, október 21-én megtörténhetett az ünnepélyes avatás.
A művelődés új otthona külső megjelenési formáját tekintve szokatlan volt a hagyományos építkezéshez szokottak szemében. Vasbeton vázra épített kétemeletes épület, melyet kívülről homokkő-lapokkal burkoltak, nagytermének megvilágítását pedig a teljes utcafront hosszúságában üvegtáblákból épített fal biztosította. Belülről is nélkülözött minden esztétikumot. Az intézmény megnyitása után itt kapott helyett a városi könyvtár, majd 1959-ben a Bocskai Múzeum is, ami egészen 1985-ig működött a művelődési házban.
Az épületet időközben többször felújították, korszerűsítették. A legjelentősebb ezek közül az 1970. évi, amikor is két emelet magasságában két új szárny épült a városi könyvtár és a Bocskai Múzeum számára.
1979-ben másfél millió forint értékű korszerűsítésre került sor, melynek során a nagyterem üvegtábláit a mai is használatos ablaksorra cserélték.
1985-ben a Hajdúság Népművészete című állandó kiállítás átköltözött a Bocskai utca 21. szám alá. Ekkortájt fogalmazódott meg az a gondolat, miszerint az épület hosszabb távon nemcsak a kultúra, a szabadidő eltöltésének színtere lehet, hanem az információ és tájékoztatásé is.
Az intézmény 1981. június 8-án vette fel a Kovács Máté nevet.

Kovács Máté

Kovács Máté 1906. november 11-én született Hajdúszoboszlón egy ötgyermekes parasztcsalád első gyermekeként. Édesapja az első világháborúban meghalt, édesanyja egyedül nevelte fel. Nagyapja elemi iskolába járatta, majd főreáliskolába került Debrecenbe, ahol már csak saját magára támaszkodhatott.
1925-ben sikeres érettségi vizsgát tett, majd a debreceni tudományegyetem bölcsészettudományi karára iratkozott be magyar-francia szakra. Járt a párizsi Sorbonne-ra két évig ösztöndíjasként. 1931-ben középiskolai tanári diplomát és doktori oklevelet szerzett.

Munkássága:
·  Rövid ideig a Debreceni Egyetemi Könyvtárban dolgozott, mint gyakornok, majd középiskolai tanár lett Nyíregyházán, később visszakerült Debrecenbe. Egyik szervezője volt a debreceni Nyári Egyetemnek.
·  Később az oktatásügy és a művelődéspolitika területén tevékenykedett. Kimagasló szerepet vállalt az általános iskola és a dolgozók iskolája létrehozásában, valamint a népkönyvtárak szervezésének megindításában, illetve a felsőfokú könyvtárosképzési rendszer kialakításában.
·  1949-1956-ig a debreceni Egyetemi Könyvtár igazgatója volt, mely a vezetése alatt vált a második magyar nemzeti könyvtárrá.
·  1956. szeptember 1-től haláláig a budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán a Könyvtártudományi Tanszék vezetője volt. Szakmailag jól felkészült, komoly hivatástudattal és művelődéspolitikai szemlélettel rendelkező könyvtárosok százait bocsátotta ki tanszéke az egyetemről.
·  1957-től élete végéig elnöke volt az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanácsnak, a Magyar Bibliofil Társaságnak, alelnöke a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának, a TIT Országos Irodalmi Választmányának.
·  Tagja volt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Elnökségének, a magyar UNESCO Bizottságnak, egy ideig a Magyar Könyvszemle Szerkesztőségének és a Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya Könyvtörténeti és Bibliográfiai Bizottságának is.
·  Egész életében figyelemmel kísérte szülővárosa fejlődését, a helyi kulturális élet alakulását. Szorgalmazta a kultúrház felépítését, amiben tudta mindig támogatta városunkat, különös tekintettel a művelődés és kultúra területeit.
·  1972. augusztus 29-én munka közben érte a halál, amikor az IFLA éppen Budapesten ülésezett. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Kitüntetései, emléke:
·  Eredményes munkássága, művelődési és közéletünk számos terén szerzett érdemei elismeréséül elnyerte a Békéért, a Magyar Köztársasági Érdemérem, a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét, a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a Felszabadulási Érem kitüntetéseket.
·  Születése 75. évfordulóján városunk idézte elsőnek emlékét, amikor 1981. június 9-én könyvtárunk felvette nevét. Emléket állít személyének még a Kovács Máté utca és a Kovács Máté Díj Hajdúszoboszló Város közszolgálatáért. Születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett országos konferenciának intézményünk adott otthont. Ez alkalomból a szakmai programok mellett, régi kollegák és tanítványok körében felavatásra került egy emléktábla, ezzel is tiszteletünket fejezve ki Kovács Máté nagysága előtt.

Fontosabb munkái:
·  A Magyar Enciklopédia előkészítése (Magyar Könyvszemle - 1955)
· A magyar könyvtári törvény alapelvei, célkitűzései és művelődéspolitikai jelentősége (Magyar Könyvszemle - 1956)
·  A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében (szerk., 1-2., 1963-70)
·  Az egyetemi könyvtárosképzés két évtizedes fejlődése és főbb kérdései (1970)